hirek

A kendermag kétségkívül már évtizedek óta az egyik legnagyszerűbb csalija a pontyhorgászatnak. Erről a legfantasztikusabb aprómagról tényleg elmondható, hogy kiállta az idők próbáját és szinte semmit sem veszített vonzó hatásából. Az alábbi írásban egy egyszerű útmutató segítségével még hatékonyabbá tehető a kender, magasan megnövelve a fogósságát.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan is kezdjek neki mostani írásomnak, hiszen egy nem mindennapi horgásztúrán vagyok túl. De talán kezdjük az előzményeknél….

Hazánk kedvező földrajzi adottságainál fogva számos vízterületnek adott otthont. A közkedvelt magántavak mellett csodálatos vadvizek sokasága kínál lehetőséget a sporttársak számára. Mindezeken felül említést érdemelnek még a napjainkban egy kissé talán feledésbe merült vizek is, mégpedig az egyesületi tavak.

Csapattagunk, Bendó Ágnes Fehérvárcsurgói túrája után, most egy számára még ismeretlen vízre evezett, méghozzá az egyre nagyobb népszerűséggel bíró Széki tóra. Ági a nem mindennapi horgászatáról, így mesél…

Október elején- közepén Hadnagy Sanyi barátommal az egyik kedvenc vizünkre, a Tisza- tóra látogattunk. A hétnapos horgászatunk megkezdését több hely megnézése után választottuk ki, a mélyebb részekben láttuk a fantáziát mindketten. Az előző héten markáns hidegfront érkezett erős széllel, és szép fogásokat jegyeztek a tározó több pontján is. Érkezésünkkor már őszi színekben pompáztak a fák, csodálatos látvány volt a színes levelek forgataga!

A Ponty Centrum Horgász Egyesület ebben az évben két baráti találkozót szervezett a kezelésükben lévő Látóképi- tározón, melynek a célja a nagyponty állomány felmérése elsősorban volt, illetve egy jó hangulatú rendezvény kialakítása. A tavaszi szemlén sajnos kevés nagytestű ponty mutatta meg magát, ezért az őszi fordulóban jobban bíztak a versenyzők, mint később kiderült, nem hiába.

Idén ősszel, társammal nagyon sokat tanakodtunk, hogy hol pecázzunk, és végül ismét a Balatonra esett a választásunk. Nem messze a tavaszi sikereink helyszínétől szeptember utolsó előtti hetét néztük ki magunknak, így már szeptember 19.-én a parton is voltunk. A választott hely egy befolyó közvetlen közelében volt, melyből csakúgy ömlött be a „vörös víz”, megfestve ezzel a Balaton eredeti színét. Az időjárás sem a legbarátságosabb hangulatában fogadott, de nagy nehezen még vízre tudtunk szállni, hogy feltérképezzük az előttünk elterülő medret.

Nincs is csodálatosabb látvány egy igazi pontyhorgász számára, mint amikor a megfogott gyönyörű halat látjuk, hogy a maga méltóságában ismét magára talál a vízben, és fittyet hányva ránk, elúszik…

Az utóbbi néhány évben a pontyhorgászat hatalmas léptékű fejlődésen ment keresztül. Egyre több és több felszerelés jelent meg a kelléktárba. Valljuk be, sokszor ezek az „elengedhetetlenül szükséges, nélkülözhetetlen kiegészítők gyakran már az autóba is alig férnek be. Nem beszélve arról, ha a kiszemelt vízterületig az utat tömegközlekedéssel, vagy netán gyalog kell megtennünk igen csak nyűg a sok motyó. Kicsit talán már hiányzik a régi idők varázsa, amikor gyermekkoromban egy hátizsákkal és egy apró horgásztam végig a helyi kis patakot, mindig újabb és újabb helyeket keresve, átvágva magam a bokros, erdős részeken…

Az elmúlt hetekben a hazánkat érintő hőhullám miatt egy időre kényszerpihenőre ítéltem felszerelésemet, ugyanis nem sok értelmét láttam a vízparton való aszalódásnak. Éppen ezért csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy végre az időjárás a horgászatra való arcát mutassa. Ez július végén be is következett, offenzív hidegfrontbetörést jelzett a meteorológia…