Hírek

A HiCARP egy teljesen új csali széria a pontyhorgászat hatalmas játszóterén. A Pontycentrum berkein belül született meg egy nagyon régre visszanyúló és összetartó csapatmunka révén. Ugyan a megalkotott csali családok teljesen újak, a létrejöttüket 30 évnyi horgásztapasztalattal átitatott múlt előzi meg. Itt, a Pontycentrumnál már régóta tervben volt egy saját, az egész pontyhorgászatot lefedő csalikomplexum létrehozása, ami 2020 elején realizálódott és el is kezdtük az ezzel kapcsolatos első lépéseket.

Újra eljött az ősz és a Tisza-tó ismét színesbe öltözött. Hívó szó ez a pontyhorgászok számára, ez alól magam sem vagyok kivétel, nagyon szeretem ezt az időszakot.

Az utóbbi időben több megjegyzést kaptam / kaptunk a Pontycentrum csapatában, de ezek közül két dolog mellett nem nagyon tudunk elmenni, másként fogalmazva a véleményem / véleményünk nem jár együtt a mai pontyhorgász trendekkel.

Az idei évet lassan megéljük és gondolom nem én vagyok az egyetlen aki ezt az évet inkább felejtené mint, hogy emlékezzen rá. Gondolok itt a tavaszi időszakra és a most is érvényben lévő intézkedésekre. Sajnos a magam részéről ez nagyban befolyásolta a horgászattal eltöltött órák számát, úgyhogy leginkább és őszintén meg vallva kicsit „antiszociális is lettem „ a média folyamatos farkas kiáltásai miatt. Úgyhogy ennek tudatában az idei évet itthon töltöttem, no ez nem azt jelenti ki sem mentem az udvarból, hanem a településünkön lévő már nem üzemelő bányatóra helyeztem át az idei pecákat.

Itt van már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz (részlet)

A komor időjárás ellenére ebben az évszakban teremnek a természet legcsodálatosabb színei. Na és persze nem utolsó sorban a pontyok, akik ebben az időszakban érik el maximális súlyukat, készülvén a télre. Az utóbbi időben megdőlt az a tévhit, hogy a pontyok elvermelnek a mélyebb részeken, és téli álmot alusznak. Mivel hidegvérű állatok, így anyagcseréjük hihetetlenül lelassul, és nincs szükségük nagyobb mennyiségű táplálékra a fennmaradásukhoz. Ettől függetlenül táplálkoznak, de igen csekély mennyiséget vesznek magukhoz, és emellett nagyon kis területeket is járnak be. Sikeresen horgászhatnánk rájuk, ha ismerjük a tartózkodási helyüket. Véleményem szerint, ha a víz hőmérséklete 5-6 C-ra esik vissza,vagy az alá,hagyni kell őket pihenni,ennyi nekik is jár!

Kiscsapatunk már régóta tervezgette, hogy elinduljon egy olyan rangos megmérettetésen, mint az NBBH. Az utolsó balatoni túráink alkalmával egyre csak erősödött bennünk az érzés, hogy megpróbálhatnánk ”élesben” is. Elhatározásunkat tettek követték: regisztráltunk, és vártuk a sorsolás eredményét… Nagy izgalom, és igen: bejutottunk, sikerült, boldogok voltunk, hogy mi is a mezőny tagjai lehetünk!

Igaz a mondás, hogy lassú víz partot mos! Nagyon sok horgászatom után ezúttal, az egy hetes túrám alatt, viszonylag hamar megajándékozott a Gyékényesi-kavicsbányató egy igen remek hallal. A harmadik napon majd félórás fárasztás és merítést követően remegő lábakkal álltam a csónakban, és csodáltam azt a gyönyörű, termetes tőpontyot, amit sikerült fognom.

Szeptember közepén párommal kedvenc vizünkre, a Gyékényesi kavicsbányatóra látogattunk el. Az ötnapos túra alatt meglepően sok pontyot terelhettem a szákba, többek között kettő 20+ is horogra akadt.

A nyár utolsó hónapjában járunk. Az idei év megint változatos arcát mutatja az időjárást tekintve, de ez nem szegte kedvemet egy a szokásosnak mondható hosszabb túrára sem. Hirtelen jött az ötlet, mivel kaptam egy hét pihenőt, igaz meglepetésként hatott. Nem is gondolkodtam sokat a helyszínen, mert már a tavalyi évben elhatároztam, hogy van még mit megismernem a kicsinek nem mondható, de annál rapszódikusabb Látóképi víztározó kincseiből. Gyors körtelefon után szombaton útnak is indultam az ország másik végébe.

Egy nosztalgikus pillanat hatására horgászatra kerekedtem fel augusztus közepén. Nem sűrűn vágok neki a pecának nyáron, nem szeretem. Egyrészt a nagy meleg miatt, másrészt a pontyok nem ebben az évszakban vannak a legjobb formájukban, súlyukban. Természetes vizeinken a nagy kánikula miatt elkezdődik egy visszatérő jelenség évről-évre, ami gátolja a nagyponty horgászatát, ez pedig nem más, mint a kagylók pusztulása. Ebben az időszakban szinte minden hal ezeket a tetemeket fogyasztja a harcsáktól a nagytestű pontyokig, így kisebb az esélye horogra csalni egy-egy öreg pontyot. Persze nem lehetetlen csak nehezebb, mint más időszakban.