hirek

Június végén ismét felkerestem szeretett Duna holtágamat. Hálás „feladat” volt megbújni a magasra nőtt dunai fák árnyéka alatt, a korán beköszöntött kánikulában. Ez a csodálatos vadvíz a tavalyi évben gyönyörű kapitális halakkal ajándékozott meg, de az idén eltöltött néhány horgászat alatt még nem mutatta meg igazi arcát számomra. Bíztam benne, hogy a kedvezőbb vízállás és a nagy melegben a megjósolt, betörő hidegfront miatt sikerül elcsípnem egy- egy szebb amurt, pontyot vagy esetleg néhány nagyobb termetű keszegfélét. A horgászat végül nem a torpedókról és nem a bajuszosokról szólt, de így is szép élményekben volt részem, hiszen az egyik nagyon kedvelt keszegfélém, a jász szép példányai tették izgalmassá kapásaikkal a napomat.

A Látóképi-tározó Hajdú-Bihar megyében, Debrecen belterületi határától mintegy 10 km-re nyugati irányban található, a 33. számú főúttól délre. A tározó mai formájában 1982 óta üzemel a Hajdúhátsági többcélú vízgazdálkodási rendszer I. ütem 1. szakasz részeként. Kialakítása egy egykori folyómeder völgyének völgyzárógáttal történt elzárásával, illetve a Keleti-főcsatornából, tápláló csatornán történő duzzasztással. A 60 hektárnyi vízfelületet a tavalyi év májusában (2016) új kezelő vette át, mégpedig a Ponty Centrum Horgász Egyesület. Mivel egész májusban kedvenc víztározómon, a Tisza tavon pontytilalom volt, így a figyelmem már április közepén Látóképre terelődött…

A somogyi kaland után a Dunántúl északi részére, a Gerecse hegység délkeleti nyúlványainál fekvő, festői szépséggel bíró Gyermelyi-tóra látogattam el egy rövid horgászat erejéig.

Lassan beköszönt a meleg nyár, nem kell már a nagykabát. Ezzel a mondattal is kezdhetném.

 Az év első horgászatát már nagyon várja mindenki. Így éreztem jómagam is. Végre eljött az idő, hogy elinduljak és belevágjak az év első horgászkalandjába, reménykedve a felmelegedő víz jótékony hatásában. Lassan de biztosan téli álmából felélednek az élőlények és vele együtt a vízi világ is. Április közepére tervezett horgászatom nem egészen úgy alakult, ahogy szerettem volna, mivel két nappal a horgászt megkezdése után egy igen erős lehűlés érkezett. A 14-15 fokos víz 8-9 fokra hűlt vissza és szinte teljesen megpecsételte a túra hátralevő részét.

Május végéhez közeledve egy kedves meghívásnak eleget téve látogattam el az ország nyugati részén található privát bányatóra. A szíves invitálásnak semmiképp sem mondhattam nemet, mivel a tavalyi évben már volt részem ezen a vízen horgászni. Akkor felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, így már alig vártam a következő megmérettetést.

A Pontycentrum által forgalmazott termékek elkötelezett, lelkes fiatal pontyhorgászai, név szerint Csiszár Tibor, Fejes Krisztián és Kovács Norbert április közepén, a Balatonon töltöttek az év első horgásztúrájukat. És hogy milyen eredménnyel zárták a srácok a magyar tengeren? Norbi beszámolójából azonnal kiderül.

Tükröződő valóság,  ... avagy hogyan örökítsük meg a pillanatot egy fotózó masina segítségével?
Ebben a kis írásomban szeretnék rávilágítani, hogy mivel tehetnénk egy-egy fotónkat igényesebbé és saját magunk számára is tetszetősebbé.

Ezúttal egy igazán pazar természeti környezetben található, hatalmas méretű víztározót vettem célba – nem sok ilyen van az országban, sőt talán csak egyre illik a fenti leírás –, ez pedig nem más, mint a Deseda.

Elérkeztünk a tavasz utolsó hónapjához, a májushoz. Az igencsak szeszélyes április után kora nyárias idő köszöntött be a hó elején. Végre lekerültek a kabátok és a meleg ruhák.  Sőt! Kora hajnalban is elegendőnek bizonyult egy póló valamint a rövidnadrág. Az idei évben még nem sikerült egy példányt sem fognom az egyik kedvenc halfajtámból, az amurból, így nem titkolt célom volt, hogy végre a termetes, harcos torpedókkal „mérjem” össze erőmet. Sokat nem kellett gondolkodnom, ugyanis a lakóhelyemtől nem messze található Gyermelyi horgásztó egészen elképesztő amurállománnyal rendelkezik. Mindezek mellett a gyönyörű vízterület azért termetesebb pontyokban is bővelkedik. Ebben az évben még nem látogattam meg ezt a remek vizet, éppen ezért kíváncsi voltam arra, hogy a korábbi évek sikeres horgászatai után, vajon tartogathat-e még „kincseket” számomra a tó. Szerencsére a jó sorozat folytatódott és ismét egy nagyon pörgős, sikeres peca részese lehettem.

Mostani két részből álló cikksorozatom első epizódja egy egyszerű, de annál fogósabb bojli, elkészítésének részletes bemutatásáról szól. A dolog apropója, hogy ezzel a csalival vágtam neki április végén az idei első Gyékényesi túrámnak. De még mielőtt rátérnék arra, hogy milyen eredményekkel is zártam a horgászatot, első körben tekintsük át a csali elkészítését lépésről-lépésre.