PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Ezerarcú Tisza-tó

Ezerarcú Tisza-tó

2020.11.16.

Ritka pillanatok a tározón, mikor két ekkora monstrum egyidőben a parton. Igaz, csak rövid időre.

Itt van már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz (részlet)

A komor időjárás ellenére ebben az évszakban teremnek a természet legcsodálatosabb színei. Na és persze nem utolsó sorban a pontyok, akik ebben az időszakban érik el maximális súlyukat, készülvén a télre. Az utóbbi időben megdőlt az a tévhit, hogy a pontyok elvermelnek a mélyebb részeken, és téli álmot alusznak. Mivel hidegvérű állatok, így anyagcseréjük hihetetlenül lelassul, és nincs szükségük nagyobb mennyiségű táplálékra a fennmaradásukhoz. Ettől függetlenül táplálkoznak, de igen csekély mennyiséget vesznek magukhoz, és emellett nagyon kis területeket is járnak be. Sikeresen horgászhatnánk rájuk, ha ismerjük a tartózkodási helyüket. Véleményem szerint, ha a víz hőmérséklete 5-6 C-ra esik vissza,vagy az alá,hagyni kell őket pihenni,ennyi nekik is jár!

Az őszi Tisza-tavi záró horgászatot a tározó téli vízszintjének leengedése előtt kettő héttel kezdtük meg, Bordás Józsi barátommal. Igazából nem is tervezgettünk, egyszerűen most értünk rá a munka miatt. Megérkezésünkkor latolgattuk a lehetőségeket, több éves tapasztalat alapján, vajon, mi lenne a jó választás? Elsőnek az élő Tiszai részt néztük meg a tározón belül. Megjegyezném, hogy itt is folyik a víz a mederben, de ez még sem az, mint a tározón kívüli Tisza folyó. A vízügyi szakemberek áradás lehetőségét jelezték, és ennek megfelelően elég hordalékosnak tűnk a folyó, így tovább álltunk, megnéztünk még egy-két helyet, de nem volt az igazi valahogy egyik se. Következő gondolat az a horgászhely lett volna, ahol 2016-ban fogtam a 28kg-os pontyomat. Sajnos ez a hely már foglalt volt. Igazság szerint, ahol fogtunk már szép halakat a csapatunkkal, ott sajnos van esély, hogy nem tudunk leülni egyet pecázni, mert foglalt. Ez az árnyoldala, ha nyilvánosságra hozzuk megszerzett tapasztalatainkat. Ez nem azt jelenti persze, hogy ezen túl titokban horgászunk majd, természetesen továbbra is segítünk mindenkinek, aki erre a csodálatos vízre látogat, és nem boldogul egyedül vagy a saját tapasztalatai alapján.

Nem csak a nagyhalat kergető horgászoknak ajánlott a 'sziget'.
Nem csak a nagyhalat kergető horgászoknak ajánlott a 'sziget'.

Barátunknak is sikerült egy óriást kifognia a tározóból. Életre szóló emlékkel tértek haza. Egyben a 6. 20kg feletti ponty volt a szigeten, bő egy hét leforgása alatt.
Barátunknak is sikerült egy óriást kifognia a tározóból. Életre szóló emlékkel tértek haza. Egyben a 6. 20kg feletti ponty volt a szigeten, bő egy hét leforgása alatt.

Végül is a “Sziget”, a Pontycentrum horgászbázis lett a végső döntés. A víz még egyáltalán nem volt hideg, és nagyobb lehűlést sem jósoltak a közeljövőben a meteorológia munkatársai.

Őszi színekben pompázó sziget a semmi közepén.
Őszi színekben pompázó sziget a semmi közepén.

Pár szó a szigetről, főleg annak, aki szeretne ellátogatni ide a jövőben: a keleti oldalon a víz mélysége 2-2,5 méter, míg a nyugati öböl 1-1,2 méter. A sekélyebb oldali öböl tuskókkal tarkított, így erre figyelni kell. Horgásztunk tavasszal is egy hosszabb etapot, és most ősszel is két hetet. Meg kell mondjam, mindkét oldalon egyformán fogtuk a halat, az év mindkét évszakában. Tavasszal is jött a hal a mélyebb részről, és ősszel is fordítva a sekélyebből. 

Őszi gyülekező, szálálhatatlan vízimadarak amerre a szem ellát.
Őszi gyülekező. Számlálhatatlan vízimadarak, amerre a szem ellát.

Amit érdemes mindenképpen figyelembe venni az ide látogatónak: elég intenzív a csónakos forgalom, elkerülhetetlen a zsinórsüllyesztő használata. Tegyünk fel vastag előtét zsinórt, kb. 20 métert. Egy kampós csáklyát is érdemes hozni, ha elszakadna a zsinórunk, ne hagyjuk a vízben, mert később megbosszulja magát. Ha, lehetőség van rá, érdemes egy kis robbanó motort beszerezni, itt engedélyezett és nem kell sok akkumulátort cipelnünk.  Ha valaki egyszer ellátogat erre a kis gyöngyszemre a Tisza-tavon, biztos hogy felejthetetlen élményben lesz része,itt ugyanis szinte tökéletes nyugalomban van az ember. Több ezer hektáros terület a szemünk előtt, aki szereti a nagy monumentális vizeket, próbálja ki egyszer.

Egy igazi Tiszai, kereken 25kg-al mérlegelt
Egy igazi Tiszai, kereken 25kg-al mérlegelt.
 

Bepakolás után, mivel a jegyünk csak éjféltől volt érvényes, inkább nem horgásztunk, hanem elrendeztük a tábort, és elindultunk helyeket nézni. A bóják elhelyezése után  én úgy döntöttem, egy kis etetéssel indítok. Józsi nem etetett semmit, mert nem volt biztos a hirtelen keresett helyekben. Horgásztársam szereti ugyanis hosszan keresgélni, és precízen elhelyezni a bójákat az általa jónak vélt helyen. Másnap kezdtük meg a pecát. Az első éjszaka már több kapást is elkönyvelhettem, ezzel szemben társamnak nem volt egyetlen sem. Ez nyilván valóan az egy nappal hamarabbi etetésemnek volt köszönhető. Mivel hatalmas vízről beszélünk, idő kell, mire a halak rátalálnak az etetésre. A második naptól viszont mindkettőnknek elindultak a kapások. Meglepetésünkre azonban szinte csak nagyobb halak jöttek, a megszokottakhoz képest, így a 12-15 kilós pontyokból fogtuk a többet, elmaradtak viszont a kisebb, 8-10 kilós példányok. 

Egy igen kalandos kapásom volt, amire érdemes odafigyelni mindenkinek, ha nagy vízen horgászik. 

Egyszerre volt kapásunk eredménye egy 20kg feletti ponty
Egyszerre volt kapásunk eredménye egy 20kg feletti ponty.

És az egyszerre kapás másik tagja, ő is 20kg fellett
És az egyszerre kapás másik tagja, ő is 20kg fellett.

Barátom 23kg feletti gyönyörű kerek hala.
Barátom 23kg feletti gyönyörű kerek hala.

Valamikor éjszaka álmomból felvert egy hang, a távjelző vevőegységéből származó, csontig hatoló vészjelzés hangja. Mindenki ismeri, hiszen ilyenkor szinte csak erre koncentrál az ember napokon keresztül.

Kilépve sátramból, kelet felől tiszta égbolt volt, szemben Abádszalók fényeit is jól láttam. Viszont Kisköre lámpái nem voltak láthatók és a mögöttem lévő táj is eltűnt a homályban. Sűrű köd gomolygott! Fittyet hánytam a dologra, mivel a jelzőm hangja egyre csak szólt, így egyből tudtam, hogy egy termetesebb ellenfél lehet a zsinór végén. Csónakba szálltam és beindítva kis 2,5 le Suzukimat robogtam az ellenfelem után. Lassan a bójámhoz érve konstatáltam, hogy a köd bizony jön utánam, mintha húznám. A parti jelzőfényem is eltűnt, de Szalók fényei tisztán látszódtak. Arra gondoltam, ebből az irányból ki indulva, hamar rátalálok a visszafelé vezetőútra. A hal már elhagyta a bójám, mire utolértem vagy 50 méterrel. Kicsit forgatta a csónakot, és nem is éreztem semmi rángatást a spiccen, tudtam, hogy egy jobb hal van a horgon. Megszákoltam,és a sötétség ellenére is 20kg körülire saccoltam. A merítőbe csavarva a csónak mellett tartva a halat, elindultam vissza a bója irányába. Meg is találtam hamar, de már a szalóki kikötő fényeit nem láttam, csak halványan. Bevettem a halat a csónakba, mert tudtam sietni kell, próbáltam irányba állni, és teljes gáz! A jobbos botomon volt a kapás, amin piros színű bója volt, a balos pedig zöld. Lassan láttam egy zöld fényt a csónak előtt, gondoltam a rövidebb balos bójámnál járok, kicsit korrigáltam a motorral. Már robogok egy ideje és még egy zöld bóját pillantok meg. Két zöld bója, mire rájövök, nem a balos bójám, hanem a társam két zöld színű bójáinál kavargok. Leállítottam a motort, síri csend, a látótávolság 2-3 méter talán. Vettem egy nagy levegőt, a halat visszatettem a vízbe és bosszankodva, de szabadon engedtem.

Most mitévő legyek? Az abádszalóki medence közepén vagyok valahol, ami úgy 4000ha, nagyon nem mindegy, merre indulok! A radarom egy nagyon régi hű társam, ami most nem tudott segíteni rajtam, telefon a sátorban, talán több kilométerre tőlem. Felnéztem az égre, próbáltam követni az Esthajnal csillagot, mint kiderült, hiába. Úgy egy negyed óra csónakázás után látni véltem egy fehér fényt, megmenekültem! Örömöm sajnos korai volt azonban, mert hirtelen megjelent még három hasonló fény! A szigeten nekem és a társamnak egy-egy fény volt a helyzetjelző, na vajon hova kerültem? Mint kiderült, pár lakóhajó volt a vízen egymás mellett, ragadozó halra vártak a sötét éjszakában. Besiklottam óvatosan közéjük, és sűrű elnézésüket kérve elmondtam, hogy eltévedtem, és a szigetre tartanék. Készségesen megmutatták az irányt és tovább indultam. Ismét vagy 15-20 perc a láthatatlan ködben. Egy fény láttam meg ismét, kezdtem meg nyugodni, haza értem. Furcsa volt azonban, hogy a fény mellett fák árnyékát, sziluettjét véltem felfedezni. Tudtam, a szigeten a sátram mellett nincs fa, megint bajban vagyok. Megállok a parti fénytől pár méterre, leállítom a motort és beköszönök illedelmesen. Habár sötét van, fogalmam sincs mennyi az idő. - Helló, ne haragudj, alszol? Elnézést, eltévedtem a ködben. Pár perc néma csend után egy álmos hang felelt a segélykérésemre kábultan. Elmondta, a mi szigetünkkel szembeni félszigeten vagyok, úgy 1-1,5 km-re a sátramtól. Ő is útba igazított, habár volt most egy kis szerencsém, mert kissé alábbhagyott a köd vakító fehérsége. Ismét negyed óra csónakázás, mire tényleg hazatértem, hála az Istennek gondoltam. Ahogy kikötöttem a csónakot, leállt a motor, kifogyott az üzemanyag. Nem használok külső tankot, kizárólag a fejtankot szoktam feltölteni esti csalizás után, teljes gázon 50 perc üzemidőt tud a motorom. Mivel csak fél gázon közlekedtem, úgy gondolom, ez volt a szerencsém. Tanulság, legalább egy telefon legyen nálunk, ha nagy vízen horgászunk, mert bizony, ha egy pár kilométerrel arrébb kötök ki, bajban vagyok! Így ért véget a kis kalandom szerencsésen, ezt megúsztam! A biztonságot jelentő kis sátramban megnéztem az időt, hajnali fél három volt!

Szerencsére a tó szelleme meghálálta, hogy a halat visszaengedtem, hogy ne essen baja, és sikerült a következő kapásra egy ismét szép halat fognom. Ez is egy érdekes eset volt! Józsinak kapása volt, fut a csónakhoz és ebben a pillanatban az én jelzőm is meg szólal. Egyszerre szállunk vízre, Józsi már a parton várt, mikor visszaérek a halammal. Látom barátom arcán a boldogságot, nem is kell mondja,tudom, hogy szép halat fogott. Megmérjük és igaza volt, meghaladja a húsz kilós álomhatárt. Nézzük az én halam, látom, ő is óriás, a mérleg 21,50-nél  állapodik meg. Határtalan boldogság, két 20kg feletti ponty, szinte egyszerre! Még pár napig hihetetlen élményekben van részünk, sorra fogjuk a nagy pontyokat. Ez egyhatalmas víz, nincs tele nagy halakkal és szinte hihetetlen, hogy egy hét alatt ennyi nagy pontyot sikerült fognunk. Sajnos a munka ismét közbe szólt, és haza kellett térni mindkettőnknek, de hamar vissza is jöttünk, és a varázslat tovább folytatódott. Társamnak sikerült fognia egy 23kg feletti és egy 18 kilogramm feletti pontyot. Az utóbbi halnál az a kuriózum, hogy tükörponty volt, ami a tározón ritka dolognak számít. Még öt napot maradtunk, közben elindult a tározó téli vízszintjének beállítása, és apadni kezdett a vízszint. Sajnos a halak ezt nem vették jó néven, és szinte varázsütésre eltűntek. Nem lehetünk elégedetlenek azonban, a Tisza-tó olyan élménnyel ajándékozott meg, ami keveseknek adatik meg!

Kuriózum, mikor egy ilyen szépséget tarthatunk a kezünkben. A tükörponty, itt igen ritka, főleg ami közel a 20kg-os álomhatárhoz
Kuriózum mikor egy ilyen szépséget tarthatunk a kezünkben. A tükörponty itt igen ritka, főleg ami közeli a 20kg-os álomhatárhoz.

Ismét egy nagy hal, a harmadik 20kg-ot meghaladó pontyom a túrán
Ismét egy nagy hal, a harmadik 20kg-ot meghaladó pontyom a túrán.

Tavasszal visszatérünk egy jó kis pecára, már alig várom a madarak csicsergését, a bogarak zsongását a nyugalom szigetén, a nagypontyok birodalmában!

Tisztelettel: Folytyik Zoltán Pontycentrum

Pontycentrum Magyarország

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem