PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Látóképi túra a nyár utolsó hónapjában

Látóképi túra a nyár utolsó hónapjában

2020.09.03.

A nyár utolsó hónapjában járunk. Az idei év megint változatos arcát mutatja az időjárást tekintve, de ez nem szegte kedvemet egy a szokásosnak mondható hosszabb túrára sem. Hirtelen jött az ötlet, mivel kaptam egy hét pihenőt, igaz meglepetésként hatott. Nem is gondolkodtam sokat a helyszínen, mert már a tavalyi évben elhatároztam, hogy van még mit megismernem a kicsinek nem mondható, de annál rapszódikusabb Látóképi víztározó kincseiből. Gyors körtelefon után szombaton útnak is indultam az ország másik végébe.

Meleg időt jósoltak, amit igaz nagyon nem szívlelek személy szerint. Számomra a kedvenc időszakom a késő őszi napokra-hetekre esik. A hosszú út után délidőben meg is érkeztem, s el is foglaltam gyorsan a 10-es bojlis állást, amit Cifi barátom foglalt le nekem. Nemsoká megérkezett a csapattársam Balázs is. A táborépítés után indulhatott a helykeresés. Balu volt olyan rendes, és a segítségemre volt, így nem kellett több órát a vízen eltöltenem. Találtunk is egy jónak tűnő akadókkal teli biztató helyet. Minimális etetés után kezdődhetett is a peca. A forró nyárnak köszönhetően sajnos a kagylóállomány egy része pusztulásnak indul. Ettől függetlenül a kagylós-halas (CcMoore Odyssey XXX) mixből készített csalim mellett döntöttem, amit még korábban készítettem s egy-két liquid segítségével még erősebb kagylós ízvilágot kapott. Bizarr döntés volt  így a kagylóhullás ellenére, de a végére meg érte a kockáztatást. Az első komolyabb halra nem is kellett sokat várnom.

A fogási esélyeimet azért rendesen megnehezítette az akadós terep hiszen minden tólakó oda indult meg akasztás után. Igyekeztem mindent megtenni, hogy szákolásig jussak egy-egy kapást követően. Másnap este be is köszönt egy 16 kg-os bajuszos. Az 5 napos túrám alatt - amit még megfejeltem 1 nappal-, sikerült több 10+-os pontyot szákolnom s egy fénykép erejéig a kezemben tartani.

Ami furcsa volt számomra, hogy a kapások 80%-a a délutáni órákra esett. A nagy meleg ellenére azért kitartottam. Sajnos hamar véget ért a kaland, de szép eredménnyel térhettem haza. A gyönyörű színekkel rendelkező uszonyosokat sosem fogom elfelejteni, s ez az amiért igyekszem minden évben visszatérni, mert hiszem, hogy tartogat még meglepetéseket számomra ez a "kis" víztározó.

Eddig ez sikerült a legeredményesebb túrámnak, amit látóképnek köszönhetek, s remélem a következő alkalommal is mutat valami újat.

Ui.: Köszönet a fotókért Bagdi Balázsnak s a társaságért a többieknek!

Üdvözlettel: Bendó Ágnes és a Pontycentrum!

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem