PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Horgászverseny női szemmel

Horgászverseny női szemmel

2019.05.16.

Mivel nem vagyok egy versenyzős alkat, és még nem is indultam soha horgászversenyen, kicsit kétkedve fogadtam a hírt a páromtól, hogy indulnunk kellene a Látóképi baráti találkozón.

Miután sikerült rábeszélnie, elkezdődött a felkészülés. Először is elkezdhettük törni a fejünket, hogy milyen ízű bojlit is kellene használnunk? Legyen gyári, vagy inkább gyúrjuk magunknak?

Miután sikerült döntenünk a saját csali mellett, már csak azt kellett kitalálni, hogy mégis miből és mennyit kellene használni? A CC Moore palettáján rengeteg kiváló minőségű összetevő található, mindenki találhat kedvére valót! A választás végül a Pacific Tuna alapra esett, amit megbolondítottunk egy minimális Hot Chorizo ízvilággal.

A stratégiánk? Pecázzunk egy jót, aztán meglátjuk mi lesz, ha nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, akkor sincs semmi probléma, kint voltunk ahol amúgy is imádunk lenni! Nem kell véresen komolyan venni, stresszesnek lenni, a lényeg, hogy érezzük jól magunkat. Mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, de figyelembe kell venni, hogy rajtunk kívül nagyon sok más tényező van, ami közrejátszik. Legyen egy egészséges drukk, egy versenyszellem, de nem szabad túlzásba esni.


Versenyen kívül is imádunk ezen a vízen horgászni.

Eljött tehát a verseny napja, gyülekező a spiccen, aztán jöhetett a helyhúzás. Ki hova szeretne húzni? Balázs a nagyvízre, én az ág legelejére. Na, meglátjuk, a számhúzó én vagyok, rajtam múlik hova ülünk. Sikeresen kihúztam a 18-as helyet. Nagyvíz, ami eredetileg a  4. számú behúzós hely a tavon. Soha nem ültünk még ott. Végül is ki akartuk próbálni, hát most a lehetőség adott.

A verseny délben kezdődött, bőven volt idő mindent előkészíteni, sátrat felállítani, elhelyezkedni.  Mindenki radarozással kezdett, ezért mi úgy gondoltuk, mivel senkinek nincs bent szereléke, behúzzuk négy különböző helyre a négy botot. Utána kezdte  csak Balázs a radarozást, ami végül 2,5órán keresztül tartott. Kapásunk nem volt az említett helyekről, de miután megvoltak a jónak vélt placcok, már húztuk is oda a szerelékeket. Most már jöhettek a halak is akár. Kora délután már sípolt is a kapásjelző, a balos boton, ami a part közelében, a nád elé lett letéve, itt az első jelentkező! Alighogy visszaért a hallal Balázs, kapás a mellette lévő boton is! Indulás vissza a másodikért, addig én elrendezem az elsőt. Így rögtön két tőpontyot rakhattunk a mérlegelőbe, ráadásul 10 kg fölött mindkettő! Remek start! Első éjszaka egy kapásunk sem volt, viszont hajnalban megszólalt Balázs jobbosa, majd közvetlenül utána az én balosom. Egyszerre két hal megint! Ő a csónakból, én a parton kezdtem a fárasztást, aminek a vége neki egy 7,40 es nekem pedig egy 12,85ös ponty lett. Jöhetett a mérlegelés, továbbra is jól haladunk szerencsére.


Párosan szép az élet...


.. és ha egyszer a halfogás is beindul...

Estefelé megint kapás az én jobbosomon, majd Balázsén is, utána délelőtt ismét két hal megint. Ikrek, szép, sötét bronzos pikkelyesek, majdnem egyforma súlyban. Még ezen a napon megérkezett az addigi legnagyobb halunk, ami egyben a versenyé is, a maga 14.45 kilójával. Úgy nézett ki, éjszaka nem sokat alszunk majd, hiszen újabb jelentkezők érkeztek folyamatosan. Hajnalban sem állt meg az élet, még a reggeli mérlegelés előtt újabb pontyok tették tiszteletüket nálunk, de egy halvesztés is becsúszott sajnos, ami mindig fájó, pláne verseny közben! Ezzel már sikerült az élre állnunk, aminek nagyon örültünk, de hol van még a vége? A közvetlen szomszédunkban is fogták a halakat szépen, kapásra kapással válaszoltak. Jöttek is felfele elég szépen, egyre kevesebb volt a különbség köztünk. Délután viszont sikerült megfejelni az előnyünket, hiszen az eddigi legjobb napunkon ismét jöttek a jelentkezők. Szép kis előnyre tettünk szert a többiekhez képest, egyedül a szomszédok tartották az iramot, kevéssel lemaradva tőlünk. Egyre több helyről kezdtük hallani, hogy ”ez már bizony eldőlt”, hiába mondtuk, hogy messze még a vége, bármi megtörténhet... A változás bizony, meg is érkezett! A szél az ágaknak kedvezett, egy kapásunk se volt, kíváncsiak voltunk, hogyha a környékünkön senki nem fog, akkor vajon máshol mi lesz a helyzet? Nos, mint kiderült a debreceni ág végében, a kíméleti melletti részben nagyon szépen elkezdték fogni a halakat. A legnagyobb is ebből az ágból került ki, megelőzve a miénket. Pedig a hortobágyi ágból vártuk volna több halat. Ebből is látszik, bármikor változhat bármi, és a papírforma is sokszor borulhat bizony! Az eddigi biztos helyünk megrendülni látszott. Balázson láttam, szinte hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, át kellene tennünk valamelyik botot új helyre? Tegnap délután óta nem volt kapásunk, és már lassan dél is elmúlt! Azzal érveltem neki, hogyha eddig ilyen jól működött és etetve is van, miért váltsunk? A nagy tanakodás közben megérkezett a válasz: végre megszólalt a jelzőnk a  hosszú pályáról, ami eddig a legtöbb halat adta, tovább gyarapítva az összfogásunkat. Kora délután ismét hal, kezdünk megnyugodni, a különbség azonban vészesen fogy, az ágban horgászók tovább remekelnek, nagyjából 60 kilóval vezettünk az esti mérlegelés után.


Mérlegelésre várva.

Egy versenyen azonban ez simán befogható. Bízunk az éjszakában, azonban moccintásunk sincs… Nem tudjuk azonban, mi újság a többi helyen, hiszen pár órával a lefújás előtt már hírzárlat van.

  
Azért külön-külön is tudunk halat fogni.

Nem volt mit tenni, vártuk a végét jelző dudaszót, és bíztunk benne, hogy az előny talán elég lesz az utolsó órákra, ahol a percek csak vánszorogtak, az idő pedig ólom lábakon járt... Az eredményhirdetésen aztán kiderült, hogy minimális különbséggel ugyan, mindössze 10 kilóval előztük meg a debreceni ág végén ülő Dogtors Carp Teamet , ezzel megnyerve a versenyt! Nagyon ügyesek voltak ők is, igazán remek hajrát tudhattak magukénak! Igazából amiért jöttünk megkaptuk. Pecáztunk egy nagyon jót, szép halakat fogtunk, jól éreztük magunkat, és ha más nyerte volna meg, akkor sem jöttünk volna haza keserű szájízzel.


Balázs az egyik izmos tövessel.

Azt gondolom, verseny ide vagy oda, az elsődleges szempontnak, mindenkinek annak kellene lenni, hogy élvezze a kint töltött időt, a horgászat nyújtotta örömöt, akár van kapás akár nincs. Az már csak hab a tortán, hogyha elérünk bármilyen helyezést, hiszen ez annyi mindenen múlhat!

Most ez nekünk sikerült, aminek nagyon örülünk, de ki tudja, legközelebb kinek fogja majd Fortuna istenasszony a kezét.

Gratulálunk minden résztvevőnek, soha rosszabb versenyt!

 

Lajtman Marcella és a Pontycentrum

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem