PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Az Equinox utolsó játszmája - a csali család tündöklése, és méltó befejezése a Búbánatvölgyi Kerek tavon.

Az Equinox utolsó játszmája - a csali család tündöklése, és méltó befejezése a Búbánatvölgyi Kerek tavon.

2018.11.24.

Október végén, mint derült égből a villámcsapás ért a hír, hogy a CC Moore Equinox családja kivezetésre kerül a piacról. Bár a négy család közül a „napéjegyenlőség” nálam úgymond a „mostohagyerek” szerepét töltötte be, de ennek ellenére az eltelt négy év alatt rengeteg, szinte megszámlálhatatlan pontyot köszönhettem a fűszeres-gyümölcsös csalinak. Sőt! Az Etyek közelében lévő Diana tó fekete legendáját is az Equinox kész bojlival sikerült horogra csábítanom.

Az otthoni csalis készletemből mindössze már csak 1 kilónyi kész bojli állt a pontyok rendelkezésére, így ennek függvényében úgy gondoltam, hogy a késő őszi, lehűlő vízben, ez a mennyiség elegendőnek bizonyul majd egy 24 órás kalandra. Választásom az Esztergom mellett található, festői szépségű Búbánatvölgyi Kerek tóra esett. A kis egyesületi tavon, nyár derekán horgásztam első alkalommal, de már akkor megfogadtam, hogy amint lehet, visszatérek eme mesés helyszínre. Mondanom sem kell, hogy akkor is az Equinox-ot vetettem be, nem is akármilyen eredménnyel.


Az Equinox utolsó játszmája, november első hétvégéjénAz Equinox utolsó játszmája, november első hétvégéjén

A Kerek tóra a déli órák után értem célba, de így is igyekeznem kellett, mert az óra átállítás miatt korán sötétedett. A hegyek között elterülő, alig néhány hektáros vízterület, igazi őszi arcát mutatta. A fák lombkoronája színes ruhákba öltözve adta hírül, hogy a lombhullatás már elkezdődött. De ennek ellenére igazi, hamisíthatatlan indián nyárban volt részem. A lassacskán lemenő napsugarak szinte égették az arcbőrömet. A tó hátsó része felé vertem tábort, amely köztudott, hogy a legfrekventáltabb terület, angolosan szólva „hot spot”.

Ugye milyen gyönyörű?
Ugye milyen gyönyörű?

Minimál design, se több, se kevesebb
Minimál design, se több, se kevesebb

A parttól nagyjából 60-65 méter távolságban alakítottam ki etetésemet, amelyet egy spomb segítségével kiviteleztem. A pontosságban nagy segítséget nyújtottak az úgynevezett távmérő karók, így mind az etetésem, mind pedig a szerelékeim azonos távolságban landoltak. Igyekeztem inkább kisebb területre összepontosítani. Egyik szerelékemre hóember kombináció, míg a másikra egy szem süllyedő Equinox került. Szerencsére a vacsorámat még sötétedés előtt is el tudtam fogyasztani, így a naplemente utána már csak a jelzőimre koncentráltam.

A Trakker Products kényelmi felszerelései őt is hamar rabul ejtették
Előkéim: évek óta bevált taktikám a kétféle csali variáció, amikor egy féle bojlival etetek

Míg a Vadkacsa büfében vártam a finom falatokra, a Kerek tó macskája igazán otthon érezte magát szerény hajlékomban. A Trakker Products kényelmi felszerelései őt is hamar rabul ejtették
Míg a Vadkacsa büfében vártam a finom falatokra, a Kerek tó macskája igazán otthon érezte magát szerény hajlékomban. A Trakker Products kényelmi felszerelései őt is hamar rabul ejtették

20:00 magasságban már is kapás szólított. A harciasan védekező tükrös a süllyedő csalit választotta. A „spanyol pikkelyest” alaposan megvizsgálva rájöttem, hogy ezt a pontyot már nyáron is megfogtam. Szinte hihetetlen, hogy akkor és most is Equinox-al csaliztam. Úgy gondolom, ilyen élmény csak ritkán adatik meg az embernek, főleg ha nem túl gyakran látogat egy vizet. Egész egyszerűen hihetetlen volt. Ennél méltóbb befejezést nem is kívánhattam volna a csalitól, főleg úgy, hogy még csak néhány órája áztak a zsinórjaim.

A felismert spanyol nyáron…
A felismert spanyol nyáron…

….és most
….és most.

A egyesület vezetőségéből Milánnak is bejött az éjszaka, annak ellenére, hogy ő nem Equinox-al csalizott.
A egyesület vezetőségéből Milánnak is bejött az éjszaka, annak ellenére, hogy ő nem Equinox-al csalizott.

Az ismerős uszonyos után, néhány óra csend következett, majd éjfél magasságában ismét egy hallal viaskodhattam. Sajnos azonban az ismeretlen ellenfelem még a fárasztás elején lefordult a horogról. A változatosság kedvéért most a hóember volt a nyerő. Az éjszaka további része kapástalanul telt el, azonban a pirkadat ismét hozott egy pontyot. A széles és pocakos tükrös ezúttal a süllyedő csalit választotta. Alkatából ítélve alaposan felkészült a télre.

Igazi, késő őszi hajnal a hegyek ölelésében
Igazi, késő őszi hajnal a hegyek ölelésében

A pirkadatkor érkező pontyom szemmel láthatóan jól belakmározhatott az etetésemből  A pirkadatkor érkező pontyom szemmel láthatóan jól belakmározhatott az etetésemből
A pirkadatkor érkező pontyom szemmel láthatóan jól belakmározhatott az etetésemből

A kapás után még a maradék, (nagyjából fél kilónyi) bojlit beetetve reménykedtem a nappali élményekben, azonban a swingerek mozdulatlanul álltak, egészen késő délutánig. Sötétedés előtt fél órával, már csak a két pálcám árválkodott a parton. És láss csodát, éppen az utolsó másodpercben, amikor már kivettem volna a botot, egy gyenge ejtős kapást jelzett az érzékeny Cygnet Indication. Elsőként egy kisebb pontyra, illetve amurra gyanakodtam, ám amikor megpillantottam a partközelbe ért meglepetés vendéget, eléggé megdöbbentem. Egy jókora csuka küzdött a zsinór végén, a szája sarkába szabályosan akadva a horog, a bojlival együtt fityegve. A csukafejes szaltók ellenére azonban hiába volt minden igyekezete a vegetáriánus rablónak, mert a csatából én kerültem ki győztesen. Micsoda parádés fogás! Ez valóban feltette a koronát az Equinox befejezésére, és végleges lezárására.

A bojli faló vegetáriánus  A bojli faló vegetáriánus
A bojli faló vegetáriánus

A Kerek tó ezen a november eleji 24 órás horgászaton hihetetlen meglepetéseket okozott számomra, amit minden bizonnyal még sokáig nem fogok elfelejteni. Bár való igaz, hogy nem döntöttem rekordokat és kapásszámokat, de a horgászataimon ez már egyáltalán nem mérvadó. Már rég túlléptem azon a szinten, hogy csupán a kilókat és mennyiségeket hajszoljam. Valószínűleg ha így lenne, már én is rég „kiégtem” volna, mint ahogy az jó néhány horgásztársammal megesett az eltelt évek során.

Zárszóként még annyit írnék, hogy mint azt már a bevezetőben sugalltam, az Equinox soha nem volt éppen a legnagyobb kedvencem, de ennek ellenére még is sajnálom, hogy befejeződött a gyártása. Az idestova eltelt négy év alatt valamilyen szinten azért a szívemhez nőtt ez a csali család is, csak úgy, mint a másik három (Live System, Pacific Tuna, Odyssey XXX).

A Diana tó legendás hírű fekete amúrját is az Equinox-nak köszönhettem
A Diana tó legendás hírű fekete amúrját is az Equinox-nak köszönhettem

 

Tisztelettel: Pataki Gergely és a Pontycentrum

 

 

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem