PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

150 óra próbatétel szélsőséges időjárások között

150 óra próbatétel szélsőséges időjárások között

2018.08.09.

Egy hosszabb kényszerpihenő miatt már nagyon ki voltam éhezve egy kiadós horgászatra és alig vártam az újabb túrám kezdetét. Gondolataim között több lehetséges vízterület is felmerült, de a végső döntésem Fehérvárcsurgóra, egyik kedvenc víztározómra esett.

Gyors információgyűjtésbe kezdtem és a begyűjtött hírek szerint a partszakaszok felújítása kettő hónap csúszásban van, így még minkét oldala horgászható a tározónak. Ennek köszönhetően lehetőségem adódott egy újabb hely kipróbálására, amit már korábban kinéztem. Izgatottan vártam az újabb kaland kezdetét. Az időjárás előrejelzés nem volt valami kecsegtető arra a hétre, sok záport-zivatart és erős szelet jósolta a térségre, de ez természetesen nem tántorított el a tervemtől. Gondos készülődés és csali gyártás előzte meg az indulást, majd elérkezett a várva-várt nap.


Régóta vártam erre a pillanatra.


A délelőtti órákban érkeztem a vízpartra. A helyfoglalás és a jegyváltás után kialakítottam szerény kis táboromat. Nem siettem el a terepszemlét, hisz teljesen ismeretlen részén jártam a tározónak. A meder elég változatos volt, rengeteg kisebb tuskók, akadók bújtak öt méteres mélységben és közel kétszáz méteres távolságban.


Pontycsemege CCMoore alapanyagokból

A túrára háromféle csalival készültem. Természetesen a két kedvencemet vetettem be elsőre, amiket egy kis liquiddel tuningoltam még otthon. Az etetést nem vittem túlzásba, a nehezebb terep miatt inkább a koncentráltabb verzió mellett döntöttem. A komolyabb helykeresés után már esteledett mire a csalik is a helyükre kerültek. Az egyik botomat az akadóktól mentes részen, még a másikat a tuskók sűrűjében helyeztem el. Tartottam kicsit az akadók miatti halvesztésektől, de bizakodtam, hogy minden rendben lesz.


És rámtelepedett a varázslatos éjszaka.

 

A nap lassan eltűnt a fák takarásában, s leszállt az éj. Reményekkel tele tértem nyugovóra, és nem is kellett sokat várnom az első kapásig.  Az első éjjel három darab hibátlan golyóevő vert fel álmomból.


Már nem jöttem hiába.


A következő nap is csendesen telt. Mindösszesen kettő vendégem pihent meg egy-egy fotózás erejéig a matracon. Bízva a megérzéseimben nem változtattam taktikát, és harmadnap meg is lett az eredménye a kitartásomnak. A betörő front is meghozta várva-várt hatását. Szinte egymás után akadtak horogra a közel tíz kilogrammos példányok. Így a közel száz kilogramm összfogás után már inkább a szelektálás mellett döntöttem, aminek köszönhetően természetesen ritkultak a kapások számai. Ezt nem is bántam, hiszen a nappali erős északi szél megnehezítette a dolgom. 


Front hátán utazó záporok-zivatarok

A túra hátralevő napjaira erős szelet és sok esőt jósoltak, így egy védettebb helyre történő költözés mellett döntöttem, amely a tó egy másik partján, a kíméleti területtől nem messze található. Az éjjelbe nyúló pakolást már a szakadó eső nehezítette. Az újabb táborépítés és a teljes elázás után a maradék éjszakát pihenésre szántam, így a horgok a parton maradtak.


Reggelre újra kisütött a nap, és mérséklődött a szél ereje is. Hamar vízre is szálltam, viszont itt már a helykeresésre nem fordítottam sok időt. Az előző évek tapasztalataira hagyatkoztam, bár ez a hely is teljesen új volt számomra. A kiszemelt távolság itt is a közel kétszáz métert jelentette. Az etetést most teljes mértékben elhagytam, csak a csalik elhelyezésekor dobtam pár marék bojlit a horog köré. Körülbelül öt óra telhetett el, mikor folyamatos húzós kapást jelzett a bal oldali botom jelzője. Gyorsan csónakba ugrottam és a golyótolvaj nyomába eredtem. Valamivel több, mint fél órás fárasztás után egy hatalmas pikkelyest meríthettem meg. Nagyon boldog voltam, hiszen ránézésre közel 20 kilósnak tippeltem, ami az egyéni rekordom felett van. Partot érve a mérleg nem tévedett, több mint 19 kilós példányt kaphattam lencsevégre és ezzel új egyéni rekordom is született. Megtört a jég! Megérte a fárasztó költözés is, mivel a túrám felénél sikerült a kitűzött célomat teljesítenem.


Új egyéni rekordom ami éppen csak a 20kg alatt volt

Viszont ezzel még nem volt vége. A nap harmadik kapásaként egy óvatos, de folyamatos húzós kapásra lettem figyelmes. Csónakba ugrottam és már száguldoztam is a hal fölé. Tudatos halnak bizonyult, hisz egyenesen a kíméleti terület felé vette az irányt. Közel egyórás fárasztás után egy hatalmas pikkelyes adta meg magát, ami még nagyobbnak látszott, mint előző társa. Nem tévedtem, ismét rekordot döntöttem. A mérleg nyelve most 22,92 kilónál állt meg. Nagyon örültem, és minden eddigi fáradalmamat felülmúlta e gyönyörű és hibátlan tőponty látványa. 


Ez az! Megvan! 22,92kg!!!!


Az este folyamán újra eleredt az eső, de ez a hangulatomat nem tudta elrontani. Hatalmas élményekkel feküdtem le, mivel nagyon nagy boldogság volt e két szép példánnyal találkoznom.


Köszönöm Neked ezt az örök élményt...


Hajnalra elállt az eső, újracsaliztam, s reménykedtem, hogy az időváltozás nem rontott a halak kapókedvén. Jó volt a megérzésem és szinte nem volt megállás, egymást érték a kapások. Nem győztem csalizni és újrahúzni. A szél kissé nehezített a helyzetemen, de ez még inkább elszántabbá tett. Egymást követték a matracomon a tízpluszos golyóevők. Aznap öt példány volt, ami nem érte el a tíz kilógrammot. A gyors napi összesítéskor döbbentem rá, hogy nem kevés halat sikerült fognom. Éjfélig összesen 186,72 kg-ot jelentett az aznapi fogásom. Ennél többet már nem is kívánhattam, de bevallom, hogy a nap végére teljesen kimerültem.

  

  
Kapások - pontyok, kapások - pontyok, kapások....


Azonban éjfél után sem csökkentek a kapások számai. A záporok-zivatarok között a túra utolsó előtti napján még közel 90 kiló halat tereltem a szákba. A túra végére azonban már látszott, hogy a front elnyomja a halak aktivitását, de még így is ritkának bizonyultak a 10 kiló alatti példányok. Érdekesség, hogy a túra alatt minimális mennyiségű tükörponty került a merítőmbe, jobban a pikkelyes tőpontyok domináltak.

  
Végszerelékemet kizárólag a Gardner termékei közül állítom össze.

Az utolsó éjszaka már csak az esőtől volt hangos. Valahol ezt már nem is bántam, hisz nagymértékben az időjárás és persze a halak is megpróbáltatás elé állítottak. Reggelre elvonultak a viharfelhők, s a napsütésben bonthattam el kis táboromat. 


A tanulságot levonva nem szabad félni a komoly változtatásoktól, ami mindig okozhat meglepetéseket. Végső számolások után az eredmény sem mondható szerénynek, mivel 150 óra leforgása alatt sikerült átlépni az 500 kilós összfogást, amit mindösszesen 44 darab halnak köszönhettem.


He egyszer ezt a klubban elmesélem...


Természetesen voltak időszakok, mikor nem vetettem be a csalikat, és a pihenésre szántam az időt. Alvás nélkül nehezen bírja az ember, hisz a több mint fél tonnás fogásért keményen meg kellett dolgoznom.
Kedvenc vizemben ismét nem csalódtam. Kellemes meglepetésben, és embert próbáló körülményekben volt részem. Ezt egy cseppet sem bánom, még ha többször is bőrig áztam, s a végén jól le is égtem.


Biztos vagyok benne, hogy még tartogat meglepetéseket számomra ez a víztározó. Köszönöm Fehérvárcsurgó! Jövőre újra találkozunk!

Tisztelettel: Bendó Ágnes és a Pontycentrum

 


 

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem