PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Út az ismeretlenbe – nyári emlék

Út az ismeretlenbe – nyári emlék

2017.11.23.

Út az ismeretlenbe – nyári emlék

Csapattagunk, Bendó Ágnes Fehérvárcsurgói túrája után, most egy számára még ismeretlen vízre evezett, méghozzá az egyre nagyobb népszerűséggel bíró Széki tóra. Ági a nem mindennapi horgászatáról, így mesél…

Az előző túrám után az internetet böngészve bukkantam rá a Bakony hegység lábainál fekvő Széki tóra. Rengeteg hasznos és jó írást találtam a vízterületről, így itt volt az ideje, hogy ellátogassak erre a kiemelkedő adottságokkal bíró egyesületi vízre. A Széki tó É-D fekvésű, a déli oldalon a befolyó felől sekély, néhol alig méteres a víz, itt a régi patakmeder halványan megtalálható, de többnyire iszapos. A fenék mindkét oldalon az erdők kezdetéig, zömében homokos, beljebb váltakozva iszapos, és keményebb foltok váltogatják egymást. A víz fokozatosan mélyül. A számomra kitűzött, 5-ös horgászhely a tó középső részén, a nyugati oldalon található. A víz a parttól hirtelen 4-5 méterig mélyülő sziklás, beljebb iszapos, kisebb törésekkel tarkított. A tó ezen részén kezd szűkülni, változó áramlatokkal, jó haljárta.

Augusztus elejét írunk. Az időjárás előrejelzés kedvező előjeleket mutatott a halfogást illetően. Szélviharral és esővel érkező hidegfrontot jelezett a meteorológia. A hét utolsó napján érkeztem a vízpartra. Sikerült még a front előtt tábort vernem, azonban a terepszemlére és a szerelékek bevetésére már nem jutott idő. Hatalmas vihar csapott le a Széki tóra, az eső egész éjjel megállás nélkül zuhogott. Ez az idő bánatomra pihenéssel telt el, reggelre viszont úgy látszott, hogy a vihar elvonult. A szél is csendesedett valamelyest és a nap is előbukkant a sötét felhők takarásából. Vízre szálltam, hogy komolyabban szemügyre vegyem a medret. A parttól kb. fél méterre hirtelen mélyedéssel már 3-4 méter mély vizet találtam. Nagy részben sima vastag iszapos aljzattal néhol egy-két minimális töréssel találkoztam. A bóját nem messze helyeztem el a parthoz képest, így a dobós módszerre voksoltam. Az etetést dobócső segítségével kiviteleztem, majd a szerelékek is a helyükre kerültek.

Az egy évtizedes múlttal rendelkező, jó öreg XXX-re, valamint a különleges fűszeres-gyümölcsös Equinox-ra voksoltam ezen a túrán
Az egy évtizedes múlttal rendelkező, jó öreg XXX-re, valamint a különleges fűszeres-gyümölcsös Equinox-ra voksoltam ezen a túrán

Pár óra elteltével már is kapást jegyeztem. Megjelent az első kisebb golyóevő. A horgászat további részében pár társát sikeresen szákba tereltem. Természetesen fertőtlenítés után mindegyik ponty visszanyerte a szabadságát. Hamar elérkezett a második éjszakám, amely ezúttal csendesen telt, sem vihar, sem pedig a pontyok nem zavarták meg nyugodt álmom. Közvetlenül napfelkelte után bújtam elő átmeneti lakomból. Első dolgom volt a csalik frissítése. Mivel a dobálós pályáról továbbra sem sikerült értékelhető halat fognom ezért a helyváltoztatás mellett döntöttem. A horgászatomat már a kora reggeli óráktól kissé megnehezítette a viharos szél, amely szerencsére estére egy kicsit csendesedett, így a parttól kissé távolabb kerestem az ígéretesnek tűnő, haljárta placcokat. A tapogatózást követően találtam egy kisebb gödröt és egy vékonyabb iszapréteggel rendelkező meder részt. Úgy gondoltam, hogy a hátralévő időben ezt fogom tovább vallatni. Egy tartalmasabb etetés után a csalik is a helyükre kerültek. Az új placcokról már az éjszaka folyamán megjelentek a halak. De 10 kg feletti uszonyost nem sikerült fognom.

Az első bojli falók hamar megjelentek az etetésen
Az első bojli falók hamar megjelentek az etetésen

Az időjárásban ismét változás állt be. A hőmérséklet emelkedni kezdett, méghozzá olyannyira, hogy a nappali órákban fülledt meleg köszöntött a Széki tóra. Ez a kapásokban is érzékelhető volt, mert mozdulatlanok voltak a swingerek. A sötétség leple alatt viszont beindultak az amúrok. A kisebb-nagyobb torpedók szinte óránként, folyamatosan csábultak a horogra. Imádták az Equinox bojlit. A következő napon úgy tűnt, hogy az amúrok kissé alábbhagytak a kapásaikkal, de azért hajnal 1:00 óráig sikerült még néhány nagyobb növényevőt matracra fektetnem. Innentől azonban mintha elvágták volna, teljes lett a csend.

A növényevők versenyre keltek az Equinox-ért  A növényevők versenyre keltek az Equinox-ért
A növényevők versenyre keltek az Equinox-ért

A következő halra több mint 9 órát kellett várnom, mire délelőtt 10:00 kor megérkezett egy erőteljes húzós kapás kíséretében. Azonnal akcióba léptem. Mivel éreztem, hogy jó ponty küzd a horgon, csónakba szálltam. Bő félórányi heves küzdelem után sikerült csak megmerítenem a szilajul védekező ellenfelemet. Egy gyönyörűséges 10kg feletti tövest sikerült fognom.

A sokadik kapás után, végre 10 kg felett
A sokadik kapás után, végre 10 kg felett

Délutánra a szél ismét támadásba lendült. Megint egy front érkezett a kánikulában. Sötétedésre hatalmas vihar kerekedett, amely félelmetes morajjal jelezte ittlétét. A reggelig tomboló égi áldás az utolsó előtti éjszakát ismét megpecsételte. Nem mertem vízre szállni, és a szerelékeket is jobbnak láttam kitekerni. Délutánra viszont újra megfordult a szél. Ettől ismét megjött az étvágya a torpedóknak. A tipikus amuros attrakciók között zsinórfüstölős kapásnak emelhettem be. A szél miatt inkább a parti fárasztás mellett döntöttem. 20 percnyi viaskodás után egy újabb 10 kg körüli ponty volt a bölcsőben. Ezúttal most egy tükrös volt a tettes.

A tomboló szélben érkezett
A tomboló szélben érkezett

Az utolsó este újabb zivatar érkezett. 23:00 körül járt az idő mikor egy füstölős kapára hívott az ellenfelem. Felkaptam az esőkabátot, és felvettem az ismeretlen erővel a harcot. Végül a csatából a hal került ki győztesen, egy szektort jelölő bóját hívta segítségül, hogy megmeneküljön. Éjfél magasságában a vihar csendesedni látszott, így vízre tudtam menni a szerelék kiszabadításáért. Újrahúzva a cuccokat, sikerült a hajnali órákig kettő szebb pontyot horogra csábítani. Azonban a csalik visszajuttatása meghiúsult, mert a szél újfent megint támadásba lendült, és reggelig szemernyit sem veszített erejéből. Elérkezett a pakolás majd a távozás ideje. Összegezve ezt a túrát nem vagyok csalódott, hisz közel 200 kg igazi strapabíró, méltó ellenfélnek számító amurral vettem fel a harcot. Sosem fogtam még ennyi növényevőt. A három front pedig igencsak megpecsételte ezt a kalandos hetet. A nagyobb pontyokat most valamiért nem tudtam elcsábítani, de ezen egy cseppet sem csüggedtem. Boldogan távoztam a Széki tóról! Sőt! Az egyesület elnökének jóvoltából meghívást kaptam erre a csodálatos vízre, így ha minden jól megy, jövő tavasszal újra találkozunk.

 

Tisztelettel: Bendó Ágnes és a Pontycentrum

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem