PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Régi idők emlékére -cserkelés, kenyér és a pontyok

Régi idők emlékére -cserkelés, kenyér és a pontyok

2017.09.01.

Régi idők emlékére -cserkelés, kenyér és a pontyok

Az utóbbi néhány évben a pontyhorgászat hatalmas léptékű fejlődésen ment keresztül. Egyre több és több felszerelés jelent meg a kelléktárba. Valljuk be, sokszor ezek az „elengedhetetlenül szükséges, nélkülözhetetlen kiegészítők gyakran már az autóba is alig férnek be. Nem beszélve arról, ha a kiszemelt vízterületig az utat tömegközlekedéssel, vagy netán gyalog kell megtennünk igen csak nyűg a sok motyó. Kicsit talán már hiányzik a régi idők varázsa, amikor gyermekkoromban egy hátizsákkal és egy apró horgásztam végig a helyi kis patakot, mindig újabb és újabb helyeket keresve, átvágva magam a bokros, erdős részeken…

A történet a legutóbbi, kavicsbányai horgászatom végén kezdődött, amikor is a mindig jó tippeket adó halőr elmondta, hogy a nagyobb pontyok nagy kedvvel jönnek ki falatozni a part szélére, a víz felszínére. Ha nyugalom van, és ha elég óvatosak vagyunk, könnyen horogvégre tudunk csalni itt egy-egy szebb példányt. Aznap este kenyeret dobáltunk a part szélébe. Rövid időn belül meg is érkeztek a pontyok néhány balin kíséretében. Nem volt tétlenkedés, gyorsan kenyeret tűztem a horog végére és már dobtam is a víz felszínén mozgolódó halak elé. Csodálatos élményt jelentett, hogy alig tíz perc alatt sikerült kifognom két gyönyörű pontyot. Gyermeki láz lett rajtam úrrá és eszembe jutottak ifjonc éveim. Elhatároztam, ha legközelebb visszatérek ide, azt már nem kedvenc feeder botjaim kíséretében teszem. Alig telt el két hét, (szerencsére ismét szabadidőm adódott,) és végre visszatérhettem Füzitőre. Minimális felszerelést vittem magammal: egy hátizsákot, egy matracot, egy merítőt, valamint egy 1,8 méteres cserkelő pontyozó botot egy kisebb orsóval. Nem volt szükség bonyolult szerelékekre, elég volt egy vastagabb főzsinór és egy erősebb horog a végére. Csalinak kora hajnalban, a pékségben friss kenyeret vásároltam, és a halak további csalogatására a táskámba csemegekukorica és kisméretű pelletet került.

A hajnal szép napsütéssel indult, de mire a tóra értem egy kisebb hidegfront érkezett esővel és sok felhővel. Kicsit aggódtam is, hogy a viszonylag rosszabb időben nehéz lesz majd a halakat a víz felszínére csalogatni, mivel uszonyos barátaim inkább a forró, kánikulai napokon jönnek fel szívesebben, de azért titkon reméltem, hogy később jobbra fordul az idő és el tudok csípni pár szép pikkelyest. A horgászatot a tó északi oldalán kezdtem meg. Kezdésnek maréknyi kukoricát és pelletet dobtam a part széléhez, a víz felszínére pedig néhány kisebb darabot a frissen vásárolt kenyérből. A délelőtt folyamán kitartottam itt, de sajnos a pontyokat nem tudtam a felszínre csalogatni, viszont néhány balint igen, amelyek közül azért sikerült egy szebb példányt fognom. Mivel szerettem volna pontyot fogni, a déli órákban elindultam új helyeket keresni. Szerencsére az időjárás is jobbra fordult, a felhők mögül végre előbújt a nap és a levegő is kezdett felmelegedni. A tó nyugati oldalát céloztam meg. Itt egy nyugodt, kisebb öbölszerű részre voksoltam.

A délutánra kiszemelt, nyugalmas hely
A délutánra kiszemelt, nyugalmas hely

Egyszerű és nagyszerű
Egyszerű és nagyszerű

Balin, kenyérre
Balin, kenyérre

Csendben a part mellé lopóztam, majd szemenként elkezdtem etetni az előbb említett csalogatóanyagokból. Szinte pár perc alatt a balinok ismét ellepték a helyet, megint sikerült belőlük elcsípnem két példányt. De nem adtam fel, szép csendben, folyamatosan jutattam a csemegéket a vízre. Délután három óra körül azonban megérkezett a csoda, alig pár méterre tőlem megékezett a csapat. Rengeteg hatalmas ponty sziluettjét véltem felfedezni. Csodálatos pár óra következett, nem is tudom mikor volt utoljára ekkora adrenalin löketben részem. A nagyobb pontyok feljöttek a víz tetejére, és ami csak ehető volt azt szinte azonnal elpusztították. Nem volt más dolgom, mint a közelükbe dobnom a kis darab kenyeremet, és ha szerencsém volt nem sokáig maradt érintetlen. Hihetetlen horgászat volt. A nap folyamán sikerült fognom három szép balint, egy amurt, és négy pontykapásból két szép példányt sikerült kivarázsolnom, amelyek közül a nap utolsó halaként, az egyik egy közel húsz kilogrammos kapitális tükrös volt. Leírhatatlan érzés az mikor az embertől egy lépésnyire feljön a hatalmas ponty a víz felszínére, beszívja, a kenyérkockát majd megindul a tó közepe felé. Átélni ezt, tényleg igazán fantasztikus, szinte még most is, amikor ezeket a sorokat írom, egészen beleborzongok.

Beindult a nyugati oldal
Beindult a nyugati oldal

A cserkelés legszebbje…A cserkelés legszebbje…

… közel a 20-hoz
… közel a 20-hoz

Tisztelettel Bakos Márk és a Pontycentrum

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem