PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Egy remek horgászat története- felejthethetetlen napok a kapitális pontyok birodalmában

Egy remek horgászat története- felejthethetetlen napok a kapitális pontyok birodalmában

2013.08.26.

A mai felgyorsult világunkban sokszor sajnos kevés időnk marad szeretett hobbink űzésére. Rengeteg dolog keresztülhúzhatja számításainkat az időponttal kapcsolatban (munka, család stb.) ezért én is igyekszem kihasználni azt az időt tartalmasan, amit a vízparton tölthetek…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A július utolsó hete és az augusztus eleje úgy alakult, hogy végre egy teljes hétre el tudtam menni horgászni, méghozzá az egyik általam nagyon kedvelt vízre, az ecsédi Vég-tóra. A Pontycentrum által szervett tábor végén Bordás Józsi és Folytyik Zoli „pihenésképpen” a két hét után még egy hetet eltöltöttek ezen a nem mindennapi tavon, én pedig hozzájuk csatlakozhattam. A megérkezés és az elhelyezkedés után kezdődhetett végre a peca, ami helykereséssel, bójázással, majd a jól megszokott dolgokkal (csalizás, behúzás, stb.) folytatódott.

 

 

 

 

 

 

 

A távoli bójám, ami a szemközti oldalra került, elég „rázós” terepnek tűnt. A zsinór megtörése után kevés tigrismogyoróval szórtam meg a „pályát”, csaliként pedig a CC Moore Tigers in Talin-t (tigrismogyoró+talin) alkalmaztam. A hozzám közelebb eső helyre, amely egy feljövő púp teteje volt, Odyssey XXX bojli került egy 18mm-es fehér Sweet Cream pop up-al kikönnyítve. A csali köré koncentráltan egy kevés tört és egész bojlit etettem be. Az első kapásra a hajnali órákban került sor, de sajnos a hal akadóba menekült, és ott valami (feltehetőleg kagyló) elvágta az előkét. Másnap a többiek tanácsára új helyet váltottam, ami szintén nem tűnt könnyűnek, hiszen itt kapás esetén, először el kellett húzni a halat az akadók elől, és nagyon gyorsan csónakkal fölé érni, különben megint találhat másik menedéket magának. Ez a nap, számomra eseménytelenül telt, nem úgy, mint társaimnak, de így én sem unatkoztam. Hétfőn végre megjött nekem is az első halam a távoli helyről, egy kb.12kg-os tőponty személyében, amit egy 14kg körüli követett ugyanonnan.

 

 

 

 

 

 

 

A kapások után két marék mogyorót szórtam szét a bója körül. A nagy melegben sűrűn voltunk víz közelében, hogy egy kicsit lehűtsük magunkat. Pont egy ilyen alkalommal egy rövid csippantás történt a balos (távoli) botomon, majd még egy. Miután felvettem a kontaktot a hallal, gyorsan próbáltam utolérni, mert kinézte magának a jobbra meredező fákat, és ott próbált menedéket keresni. Szerencsére ezt sikerült elkerülni, de a szembeszél nem könnyítette meg a dolgomat. Lassan, komótosan rótta a köröket a csónak körül, én pedig pumpáltam felfelé, de nem nagyon akarta megmutatni magát. Amikor végre megpillantottam, nagyon megörültem, mert szinte biztosra vettem, hogy ez bizony 20kg feletti lesz! Üggyel-bajjal megszákoltam, kiszabadítottam a horgot a szájából. Azonban addigra már jócskán elsodort bennünket a szél, de boldogan motoroztam vissza a pontom felé. Zoli és Józsi már nagy izgalommal vártak. A halat látván pedig ők is azt mondták, hogy ez a valószínűleg fölötte lesz annak, ami én gondolok. A tárázás után a mérleg pontosan 21,90-nél állt meg! Örömöm határtalan volt! Ez a hal lett az új egyéni rekordom! Gyors fényképezés után természetesen mehetett is vissza, éltető közegébe.

 

 

 

 

 

Egy jó hideg sör azért lecsúszott hal egészségére, és már folytattuk is tovább a horgászatot. A későbbiek folyamán ismét kapást jelezett a swinger de most a hal volt a gyorsabb, elérte a fát, így kénytelen voltam a zsinórt a legrövidebb helyen elvágni. Sajnos ez benne van a pakliban, főleg egy ilyen terepen. Ha zsinórunkat nem sikerül kiszabadítanunk, inkább vágjuk el azt, de ne kínozzuk a halunkat tovább! A közelebbi botom a törésen viszont még mindig mélyen hallgatott, ezért váltottam: saját készítésű 24mm-es átmérőjű Meteort fűztem fel csalinak a hajszálra, egy kevés etetés társaságában. Az éjszaka nem történt semmi, reggel viszont mindkét botomon kapás volt, de egyikkel sem jártam szerencsével. A távoli halam félúton lefordult, a másik pedig meg sem akadt. A nappali órákban továbbra is hihetetlen kánikula tombolt, de ez a halakat egyáltalán nem zavarta, mert Józsi és Zoli is szép fogásokkal gazdagította fotóalbumát. A közeli botomon ismét váltottam: egy 14mm-es trópusi gyümölcsös jellegű pop-up bojli került a horogra, a Silent Assasin.

 

 

 

 

 

 

A tigrismogyorós szerelékem továbbra is nagy népszerűségnek örvendhetett: amelyet egy 15,50-es, majd egy 15 kg-os tőponty tette teljessé. Az utóbbi hosszúkás testfelépítésű szinte nyurga volt, kirobbanó erőben. Végre megérkezett az első halam a Chod Rig szerelékre is, de a 2kg körüli dévérkeszeg azért nem okozott túl nagy ovációt. Úgy látszik a keszeg népség körében igen csak nagy népszerűségnek bizonyult a trópusi gyümölcs. Ezután ismét váltottam, megint a Meteor került a közeli botra, de az este csendesen és szépen kapás nélkül eltelt. Szerdán délelőtt lassú, húzós kapás vette kezdetét a távoli készségen. Ismét egy roppant erős hallal küzdhettem. Miután kikerültük az összes halmarasztaló helyet, próbáltam felfelé pumpálni, de nem nagyon akart a mélységből előjönni. Az erős szél miatt, a szákolás sem ment elsőre, de másodikra sikerült. Egy csodaszép tükrös pihegett a szákban, ami nem tartozott az apróságok közé. Amint kiértem a pontomra, Józsi meg is jegyezte, hogy most már akár abba is hagyhatnám. A mérleg 19,60kg-nál állt meg, velem pedig madarat lehetett volna fogatni. Az én szemszögömből érdemleges dolog nem történt már aznap, de cseppet sem voltam elégedetlen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csütörtökön váltottam a közeli helyemen: egy picit arrébb helyeztem a végszerelékemet, és a csali is új volt: 18mm-es gyári Live System, mellé pedig 15mm-es bojli ugyanebből, de az félbevágva. Ezek a csalik tavasz óta Amino Blend 365-ben áztak. Ez a tömény folyadék egy olyan kiváló attraktor, amely vitaminokat, aminosavakat és étvágyfokozókat is tartalmaz. Azt idei évben többször is kihúztak már a csávából a kapástalan időszakokban. A meleg továbbra sem enyhült, és a kapások száma is mintha csökkent volna, de a halak darabosabbak voltak. Este jó ízűket beszélgettünk, így volt ez most is, majd szép lassan mindenki pihenőre tért. Hajnali 2-kor aztán finom, komótos kapás ébresztett, a Live Systemre! Gyorsan odaértem, de a hal nagyon elemében volt: próbált a többi zsinóron keresztülmenni, forgatott jobbra-balra, és nem akarta magát egykönnyen megmutatni. Ráadás a vízfrelszínről felszálló tejszerű köd is zavart a tájékozódásban. Egy szó, mint száz, nem volt könnyű menet! De végül sikeresen szákba tereltem, az ugyancsak jónak tűnő pontyot. Zoli felkelt a mozgolódásra, és így együtt mértük le a pontyot. Kerek 18kg-ot nyomott ez a hibátlan, erőtől duzzadó töves. Reggel lencsevégre kaptuk, és folytathatta is tovább eddigi megszokott életét. Végre az eddig mélyen hallgató helyről is sikerült egy halat fognom.

 

 

 

 

 

 

 

Reggel ismét kapásnak vághattam be, de az eredmény csak egy méretes keszeg lett. Az utolsó délután ezt a szerelékemet is áthúztam a túloldali álláshoz, a másikat pedig egy picit arrébb helyeztem: itt 3,5m-re jön fel a parttól a plató, ahonnan törik szépen lefelé. Erre ismét tigrismogyoró került egy fél szem Silent Assasin pop up-al kikönnyítve. A másikon továbbra is két szem, süllyedő bojlit hagytam. Késő délután a platóról egy ejtős kapás érkezett, amin elcsodálkoztam: keszeg vette volna fel a csalim, esetleg kárász? Ráemeltem a botra, de jó súlyt éreztem, így gyorsan elhúztam az akadó elől. Ezután csónakba pattantam, és irány a kapás helyszíne. Ahogy a hal fölé értem, kezdődhetett a tánc. A horgon védekező ellenfelem furcsán viselkedett. A szemembe tűző nap sugarai miatt csak a hosszú testének körvonalát láttam meg először, amikor vadul szabadulni akart a horgomtól. először amurra gyanakodtam, de aztán felismertem a váratlan vendéget! Meglepett a dolog, de nem bántam, mert nagyon élvezetes fárasztást produkált: jó néhányszor kirohant, mélybe tört, a szák láttán pedig éktelen tombolásba kezdett! Csak nagyon nehezen fáradt el, mire végre megmerítettem. A mérleg 17,30-kg-ot mutatott. Egy gyors fotó, már úszhatott is tovább. Üde színfoltja volt hetemnek ez a meglepetés hal. Az újrahúzás után alig egy órával ismét kapás, a küzdelem végén egy 14,20-as tükröst fotózhattunk. Később kiderült, ez volt a túrám utolsó hala, mert ugyan reggel volt még egy kapásom, de mire odaértem, egy kisebb akadó miatt a tettes lelépett. Ezután már csak a pakolás volt hátra, hiszen a hét véget ért, tele felejthetetlen emlékekkel. Mindent összevetve egy fantasztikus horgászatot zártam ezen a gyönyörű tavon, szenzációs halakkal!

 

 

 

 

 

 

 

 

Azonban tartozom még a szerelékem leírásával , amelyeket egytől egyig a Gardner Tackle termékeiből válogattam össze. Mindkét botomon 0,35mm-es Sure Cast főzsinórt használtam kb.15 méter Mirage Fluorocarbon előtétzsinórral, 0,52mm-es méretben. Az ólmom 180 grammos elhagyós volt, a klipsz és a gumiharang egyaránt visszavágva, ha a hal esetleg akadóba menekülne (amire volt most is nemegyszer példa), könnyebben megtudjon szabadulni a tehertől. A horog előkém kb. 25-30cm hosszúságú 0,25mm-es Vigilante fonott zsinórból állt a végén Continental Mugga horog, négyes és kettes méretben. Ezek az aprócikkek minden esetben megbízható, remek társak a nehéz terepeken. A túra során több érdekes dolgot is tapasztaltam: igazából csak az egyik botom működött a kettőből, és a kapások nagy része délelőtt, esetleg kora délután érkezett, az este feltűnően nyugodt volt. A nehéz terep miatt sajnálatos módon több halvesztésem is volt, a halak pedig nagyon óvatosan táplálkoztak. A tigrismogyorót óriási előnyben részesítették, és nemcsak nálam, hanem a társaimnál is. Józsi és Zoli is több 20kg feletti halat terelt szákba, és még ezeken felül több nagy testű, 15-20kg közötti pontyot, így ők is igazán elégedettek lehettek. Mindent összevetve eddigi legjobb horgászatomon vagyok túl: hisz az elenyésző mennyiség mellett, az egyedsúly annál nagyobb volt. 10 kg alatt egy halat sem fogtam. A pontyok egytől-egyik szép és egészséges bányatavi pocakos példányok voltak. Sajnos jó társaságban repül az idő, így ez a hét is hamar elillant, de az élmények feledhetetlenek maradnak! A tó környezete, a benne élő halak, a rendkívüli élővilág, és a hozzájuk kapcsolódó miliő igazi kikapcsolódást nyújt az ide látogatóknak. Jó lenne, ha minél többen észrevennék a természetes vizeink szépségeit, értékeit, és együtt óvnánk a felnövő generációval, hogy az utókor is átélhesse ezeket a pillanatokat! Az ember pedig egy ilyen hét után alig várja már a következő túra lehetőségeit, hiszen a horgászat azért is olyan szép, mert sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Utoljára, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani Bordás Józsi barátomnak, aki megismertette és megszerettette velem a hajszálelőkés pontyozás trükkjeit, fifikáit, és mint mindig most is rengeteget segített. És nem utolsósorban Folytyik Zolinak, aki ezen a héten is számos jó tanácsot osztott meg velem. Ők ketten mindenben segítőkésznek bizonyultak, nélkülük aligha lettem volna ennyire eredményes, így egyben ez az ő sikerük is.

 

Még egyszer: köszönöm fiúk!

 

 

 

 

 


 

Tisztelettel Cifi és a Pontycentrum

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem